Hungarian
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z

Hetlioz (tasimelteon) – Alkalmazási előírás - N05CH

Updated on site: 07-Oct-2017

Gyógyszerkészítmény neveHetlioz
ATC-kódN05CH
Hatóanyagtasimelteon
GyártóVanda Pharmaceuticals Ltd

Ez a gyógyszer fokozott felügyelet alatt áll, ami lehetővé teszi az új gyógyszerbiztonsági információk gyors azonosítását. Az egészségügyi szakembereket arra kérjük, hogy jelentsenek bármilyen feltételezett mellékhatást. A mellékhatások jelentésének módjairól a 4.8 pontban kaphatnak további tájékoztatást.

1.A GYÓGYSZER NEVE

HETLIOZ 20 mg kemény kapszula

2.MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

20 mg tazimelteon kemény kapszulánként.

Ismert hatású segédanyag(ok): Minden kemény kapszula 183,25 mg laktózt (vízmentes) és 0,03 mg Narancssárga S-t (E110) tartalmaz.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3.GYÓGYSZERFORMA

Kemény kapszula.

Sötétkék, áttetsző kemény kapszula „VANDA 20 mg” fehér festékkel jelölt felirattal. A kapszula mérete 1-es (19,4 x 6,9 mm méretű).

4.KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1.Terápiás javallatok

A HETLIOZ nem 24 órás alvás-ébrenlét szindróma (Non-24) kezelésére ajánlott teljesen vak felnőtteknél.

4.2.Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Adag és a bevétel ideje

A HETLIOZ javasolt adagja napi 20 mg (1 kapszula), minden este ugyanabban az időpontban, egy órával lefekvés előtt bevéve.

A HETLIOZ-t éhgyomorra kell bevenni; ha a beteg magas zsírtartalmú ételt fogyaszt, utána ajánlott legalább 2 órát várni a HETLIOZ bevétele előtt (lásd 5.2 pont).

A betegeknek azt az utasítást kell adni, hogy a HETLIOZ kezelést a cirkadián ritmus fázisától függetlenül kezdjék el. Az orvosoknak 3 hónappal a kezelés megkezdése után értékelniük kell a beteg tazimelteonra adott válaszreakcióját a klinikusoknak a beteggel készített interjúját felhasználva a beteg általános állapotának értékelésére, amelynek során a hangsúly az alvás-ébrenléttel kapcsolatos panaszokon van.

A HETLIOZ krónikus alkalmazásra szolgál.

Idősek

A 65 évesnél idősebb betegek esetében az adag módosítása nem javasolt (lásd 5.2 pont).

Vesekárosodás

Az adag módosítása nem szükséges enyhe vagy közepes fokú vesekárosodás esetén (lásd 5.2 pont).

Májkárosodás

Az enyhén vagy közepes mértékben beszűkült májműködésű betegeknél nincs szükség az adag módosítására (lásd 5.2 pont). A HETLIOZ-t súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (ChildPugh C stádium) nem vizsgálták, ezért elővigyázatosság szükséges a HETLIOZ felírásakor súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetén.

Gyermekek

A tazimelteon biztonságosságát és hatásosságát 0–18 éves gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazás. A kemény kapszulát egészben kell lenyelni.

4.3.Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

4.4.Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A HETLIOZ bevétele után a betegeknek korlátozniuk kell aktivitásukat, hogy felkészüljenek a lefekvésre.

Óvatosság szükséges a HETLIOZ fluvoxaminnal vagy más erős CYP1A2-inhibitorokkal történő együttes alkalmazásakor a tazimelteon expozíció potenciálisan nagy növekedése és a mellékhatások nagyobb kockázata miatt (lásd 4.5 pont).

Óvatosság szükséges a HETLIOZ rifampinnal vagy más CYP3A4 induktorokkal történő együttes alkalmazásakor a tazimelteon expozíció potenciálisan nagy csökkenése és a csökkent hatékonyság miatt (lásd 4.5 pont).

Óvatosság szükséges a HETLIOZ omeprazollal vagy más erős CYP2C19-inhibitorokkal történő együttes alkalmazásakor, mert nem vizsgálták hatásukat a tazimelteon expozíció növekedésére (lásd 4.5 pont).

Segédanyagok

A HETLIOZ kemény kapszula laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz intoleranciában, Lapp laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

A HETLIOZ kemény kapszula Narancssárga S (E110) azo színezőanyagot tartalmaz, amely allergiás reakciókat okozhat.

4.5.Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Más gyógyszerek tazimelteonra kifejtett lehetséges hatásai

A CYP1A2 és a CYP3A4 olyan enzimek, amelyeknek a szerepét azonosították a tazimelteon metabolizmusában. Igazolták, hogy azok a gyógyszerek, amelyek gátolják a CYP1A2-t és a CYP3A4-et, módosítják a tazimelteon in vivo metabolizmusát. Más enzimek (pl. CYP2C19) szerepe a tazimelteon metabolizmusában nem ismert.

Erős CYP1A2 inhibitorok (pl. fluvoxamin, ciprofloxacin és enoxacin)

Óvatosság szükséges a tazimelteon fluvoxaminnal vagy más erős CYP1A2-inhibitorokkal, például ciprofloxacinnal és enoxacinnal, történő együttes alkalmazásakor a tazimelteon expozíció potenciálisan nagy növekedése és a mellékhatások nagyobb kockázata miatt: a tazimelteon AUC0-inf és Cmax értéke sorrendben 7- szeresére, illetve 2-szeresére növekedett, amikor 50 mg fluvoxaminnal együtt alkalmazták (napi 50 mg fluvoxamin 6 napi alkalmazása után).

Erős CYP2C19 inhibitorok (pl. omeprazol, fluvoxamin és moklobemid)

Óvatosság szükséges a tazimelteon erős CYP2C19-inhibitorokkal, például omeprazollal történő együttes alkalmazásakor a CYP2C19 szerepével kapcsolatos bizonytalanság miatt, valamint amiatt, hogy nem vizsgálták az erős CYP2C19 inhibitorok egyidejű alkalmazásának hatását.

Erős CYP3A4 inhibitorok (pl. ketokonazol)

A tazimelteon expozíció körülbelül 50%-kal növekedett, amikor 400 mg ketokonazollal együtt alkalmazták (napi 400 mg ketokonazol 5 napi alkalmazása után).

Erős CYP3A4 induktorok (pl. rifampin)

Kerülendő a tazimelteon rifampinnal vagy más erős CYP3A4 induktorral történő együttes alkalmazása a tazimelteon expozíció potenciálisan nagy csökkenése és a csökkent hatékonyság miatt: a tazimelteon expozíció körülbelül 90%-kal csökkent, amikor 600 mg rifampinnal együtt alkalmazták (napi 600 mg rifampin 11 napi alkalmazása után).

Dohányzás (közepesen erős CYP1A2 induktor)

A tazimelteon expozíció körülbelül 40%-kal csökkent a dohányzó betegeknél a nemdohányzókhoz képest (lásd 5.2 pont). Az expozíciónak ez a csökkenése nem tekinthető klinikailag relevánsnak, ezért nincs szükség dózismódosításra.

Béta-blokkolók

A tazimelteon hatékonysága béta-adrenerg receptor antagonisták egyidejű alkalmazásakor csökkenhet.

Az alkohol lehetséges hatása a tazimelteonra

Egy 28 egészséges önkéntes bevonásával végzett vizsgálatban az etanol egyszeri adagját (0,6 g/kg nők esetében és 0,7 g/kg férfiak esetében) a tazimelteon 20 mg-os adagjával együtt alkalmazták. A pszichomotoros teszt néhány kritériumát (intoxikáció, részegség, éberség/aluszékonyság, platformos egyensúlymérés) illetően a nagyobb hatások irányába mutató tendencia volt megfigyelhető a tazimelteon és az etanol együttes alkalmazásakor az önmagában adott etanolhoz képest, de ezeket a hatásokat nem tekintették szignifikánsnak.

4.6.Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A tazimelteon terhes nőknél történő alkalmazásáról nem áll rendelkezésre információ, vagy korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre. Állatkísérletekben a tazimelteon terhesség alatti alkalmazása fejlődési toxicitást (embrio-foetalis toxicitás, viselkedés-idegélettani károsodás, valamint csökkent növekedés és az utódok fejlődésbeli visszamaradása) eredményezett a klinikailag alkalmazott adagoknál nagyobb adagok esetén. Óvatosságból a terhesség alatt kerülendő a tazimelteon alkalmazása.

Szoptatás

Nem ismert, hogy a tazimelteon/metabolitok kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. A szoptatott csecsemőt érintő kockázatot nem lehet kizárni. A tazimelteon alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják/tartózkodnak a tazimelteon-kezeléstől, figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermekre nézve, valamint a terápia előnyét a nőre nézve.

Termékenység

A tazimelteon humán termékenységre gyakorolt hatásairól nem állnak rendelkezésre adatok. Reproduktív és fejlődési toxicitási vizsgálatok igazolták, hogy a tazimelteon nagy dózisaival kezelt patkányoknál az ivarzási ciklus meghosszabbodik, míg a párzási teljesítmény és a hím egyedek termékenysége nem változik, és csak marginális hatás tapasztalható a nőstény egyedek termékenységére vonatkozóan.

4.7.A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A tazimelteon aluszékonyságot okozhat. A tazimelteon beszedése után a betegeknek korlátozniuk kell aktivitásukat, hogy felkészüljenek a lefekvésre, és ne nem szabad gépeket használniuk, mert a tazimelteon hátrányosan befolyásolja az olyan tevékenységek végzését, amelyekhez teljes mentális éberség szükséges.

4.8.Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

A klinikai vizsgálatok során a leggyakoribb mellékhatások (>3%) a fejfájás (10,4%), az aluszékonyság (8,6%), a hányinger (4,0%) és a szédülés (3,1%) voltak. A leggyakrabban jelentett mellékhatások súlyossága többnyire az enyhétől a közepesen súlyosig terjedt, és ezek átmenetiek voltak.

A kezelés abbahagyásához vezető mellékhatások a tazimelteonnal kezelt betegek 2,3%-ánál léptek fel. A leggyakoribb, a kezelés abbahagyásához vezető mellékhatások az aluszékonyság (0,23%), a rémálmok (0,23%) és a fejfájás (0,17%) voltak.

A mellékhatások táblázatos listája

Az alábbiakban tazimelteonnal kezelt felnőtt betegeknél tapasztalt mellékhatások láthatók, amelyek 1772, tazimelteonnal kezelt beteg bevonásával végzett vizsgálatból származnak. A következő kifejezések és gyakoriságok a MedDRA szervrendszeri besorolása szerint kerülnek alkalmazásra és bemutatásra: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), ritka (≥1/10 000 – <1/1000) és nagyon ritka (<1/10 000). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatásokat csökkenő súlyossági sorrendben tüntetjük fel.

1. táblázat: A gyógyszer-mellékhatások összefoglalója

Szervrendszer

Nagyon gyakori

Gyakori

Nem gyakori

szerinti besorolás

 

 

 

Pszichiátriai kórképek

 

alvászavar, inszomnia,

rémálmok

 

szokatlan álmok

 

 

 

Idegrendszeri

fejfájás

aluszékonyság és

diszgeuzia

betegségek és tünetek

szédülés

 

 

A fül és az egyensúly-

 

 

 

érzékelő szerv

 

 

fülzúgás

betegségei és tünetei

 

 

 

Emésztőrendszeri

 

diszpepszia, hányinger,

 

betegségek és tünetek

 

szájszárazság

 

Vese- és húgyúti

 

 

pollakisuria

betegségek és tünetek

 

 

 

 

 

Általános tünetek, az

 

 

 

alkalmazás helyén

 

fáradtság

ködös érzés a fejben

fellépő reakciók

 

 

 

Laboratóriumi és

 

 

emelkedett aszpartát-

 

emelkedett alanin-

aminotranszferáz szint,

egyéb vizsgálatok

 

 

aminotranszferáz-szint

emelkedett gamma-

eredményei

 

 

 

glutamil-transzferáz szint

 

 

 

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben megjelölt országos bejelentési rendszeren keresztül.

4.9.Túladagolás

A tazimelteon túladagolásának hatásairól korlátozott klinikai tapasztalat áll rendelkezésre.

Ahogy bármely túladagolás kezelése esetén, általános tüneti és szupportív kezelést kell alkalmazni, szükség esetén azonnali gyomormosással együtt. Ha szükséges, intravénás folyadékpótlást kell adni. A légzés, a pulzus, a vérnyomás és más megfelelő vitális funkciók monitorozása szükséges, és általános támogató intézkedéseket kell alkalmazni.

Míg a hemodialízis hatékony volt a tazimelteon és fő metabolitjai többségének eltávolításában a vesekárosodásban szenvedő betegeknél, nem ismert, hogy túladagolás esetén a hemodialízis hatékonyan csökkentené-e az expozíciót.

5.FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1.Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Pszicholeptikumok, melatonin receptor agonisták, ATC kód: N05CH03

Hatásmechanizmus

A tazimelteon cirkadián szabályozó, amely visszaállítja a szervezet belső óráját a szuprakiazmatikus magban (SCN). A tazimelteon kettős melatonin receptor agonistaként (DMRA) működik, amely szelektív agonista hatással rendelkezik az MT1 és az MT2 receptorokon. Úgy gondolják, hogy ezek a receptorok részt vesznek a cirkadián ritmusok szabályozásában.

A szervezet belső órája szabályozza a hormonok (például a melatonin és a kortizol) cirkadián ritmusait, és összehangolja/szinkronizálja az alvás-ébrenlét ciklus és a metabolikus és kardiovaszkuláris homeosztázis élettani folyamatait.

Farmakodinámiás hatások

A tazimelteon kettős melatonin receptor agonistaként (DMRA) működik az MT1 és az MT2 receptorokon. A tazimelteon nagyobb affinitást mutat az MT2, mint az MT1 receptorok irányában. A tazimelteon legnagyobb mennyiségben előforduló metabolitjai az anyamolekula kötődési affinitásának kevesebb, mint egytizedével rendelkeznek mind az MT1, mind az MT2 receptorokra vonatkozóan.

A tazimelteon és legnagyobb mennyiségben előforduló metabolitjai több mint 160 más, farmakológiailag releváns receptor irányában nem rendelkeznek értékelhető affinitással. Ezek közé tartozik a GABA-receptor komplex, a szedatohipnotikumok kötőhelye, valamint azok a receptorok, amelyek megkötik a neuropeptideket, a citokineket, a szerotonint, a noradrenalint, az acetilkolint és az opiátokat.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

A tazimelteon hatékonyságát a nem 24 órás alvás-ébrenlét szindróma (Non-24) kezelésében két randomizált, kettős vak, placebokontrollos, multicentrikus, párhuzamos csoportos (SET és RESET) vizsgálatban állapították meg teljesen vak, Non-24-ben szenvedő betegeknél.

A SET vizsgálatban 84, Non-24-ben szenvedő beteg (medián életkor: 54 év) randomizálás alapján 20 mg tazimelteont vagy placebót kapott egy órával lefekvés előtt, minden este ugyanabban az időpontban, legfeljebb 6 hónapig.

A RESET egy 20, Non-24-ben szenvedő beteg (medián életkor: 55 év) bevonásával végzett randomizált megvonási vizsgálat volt, amelyet a tazimelteon hatásossága 12 hét utáni fennmaradásának értékelésére terveztek. A betegeket körülbelül 12 hétig 20 mg tazimelteonnal kezelték, minden este ugyanabban az időpontban, egy órával lefekvés előtt bevéve. Azokat a betegeket, akiknél a melatonin maximális koncentrációjának számított ideje (a melatonin akrofázisa) a bevezető fázisban minden nap nagyjából

ugyanabban az időpontban volt megfigyelhető (szemben a várható napi késéssel), placebo csoportba vagy a 20 mg tazimelteonnal, 8 hétig végzett napi kezelés folytatására randomizálták.

A SET és a RESET értékelte a ritmusnak a szervezet belső órája általi megadását az aMT6-ok és a kortizol szintjének mérése alapján. Mindkét vizsgálat igazolta a tazimelteon képességét a Non-24-ben szenvedő betegeknél a ritmusnak a szervezet belső órája általi megadása biztosítására, és a RESET igazolta, hogy a tazimelteon folyamatos napi adagjára szükség van a ritmus megadásának fennmaradásához.

A ritmus megadása nem 24 órás alvás-ébrenlét szindrómában

A SET-ben a tazimelteon az aMT6-ok és a kortizol szintjének (20%, ill. 2,6%, és 17,5%, ill. 2,6%) mérése alapján az első hónapban szignifikánsan nagyobb gyakorisággal biztosította a cirkadián ritmusokat, mint a placebo. A betegek egy alcsoportjánál a ritmus megadásának a 7. hónapban történő elemzése igazolta, hogy a 7. hónapig a tazimelteonnal kezelt betegek 59%-ánál figyelhető meg a ritmus megadása, ami azt jelzi, hogy a kezelésre adott válasz kialakulásához egyes betegeknél hetekre vagy hónapokra van szükség. A RESET igazolta a ritmus megadásának fennmaradását tazimelteon kezelés mellett, szemben annak elvesztésével placebo szedése esetén (aMT6-ok: 90%, ill. 20%, és kortizol: (80%, ill. 20%).

Klinikai válasz nem 24 órás alvás-ébrenlét szindrómában

A SET és a RESET során igazolták a tazimelteon hatékonyságát a klinikai tünetek kezelésében, ideértve a cirkadián alvás-ébrenlét ciklust, valamint a klinikailag globális működést a Non-24-ben szenvedő betegeknél (3. táblázat). A klinikai válasz értékelésére SET-ben az éjszakai és nappali alvás és a globális működés időtartama és időzítése 4 mércéjének kompozit skáláját használták. Ezen a Non-24 klinikai válasz skála (N24CRS) nevű skálán a ritmus megadására plusz ≥3 pontra volt szükség a klinikai válaszadóként történő besoroláshoz. A skála összetevői a 2. táblázatban találhatók.

2. táblázat: A klinikai válasz Non-24 skálája

Értékelés

Válaszadási küszöb

 

 

Éjszakai alvás a leginkább tüneteket mutató

>45 perces növekedés az éjszakai alvás átlagos

éjszakák 25%-án

időtartamában

 

 

Nappali alvás a leginkább tüneteket mutató

>45 perces csökkenés a nappali alvás átlagos

nappalok 25%-án

időtartamában

 

 

Az alvás időzítése

>30 perces növekedés és <2 órás szórás a kettős vak

fázisban

 

 

 

CGI-C

<2,0 a 112. és 183. nap átlagából számolva, a

kiindulási értékhez képest

 

 

 

Klinikai válasz az alvás-ébrenlét mennyiségében, és időzítési intézkedések

A SET és a RESET értékelte az éjszakai alvás és a nappali alvásattakok időtartamát és időzítését a betegek által feljegyzett naplók alapján. A SET során a betegek a naplóikat átlagosan 88 napig vezették a szűrés során, és 133 napig a randomizálás során. A RESET során a betegek a naplóikat átlagosan 57 napig vezették a bevezető fázis során, és 59 napig a randomizált-visszavonási fázis során.

Mivel az éjszakai alvás megzavarásának és a nappali álmosságnak a tünetei a Non-24-ben szenvedő betegeknél ciklikusak, míg súlyosságukban attól függően különböznek, hogy az egyes betegek cirkadián ritmusa mennyire igazodik a 24 órás naphoz (kevésbé súlyosak, ha teljesen igazodik, és súlyosabbak, ha

12 órás az eltolódás), az éjszakai teljes alvási idő és a nappali szendergés időtartama hatásossági végpontjai a legkevesebb éjszakai alvást tartalmazó éjszakák 25%-án és a legtöbb nappali szendergési időt tartalmazó

napok 25%-án alapultak. A SET vizsgálatban a tazimelteon csoportba tartozó betegeknél a vizsgálat megkezdésekor átlagosan 195 perces volt az éjszakai alvás, és 137 perces volt a nappali szendergési idő a leginkább tüneteket mutató éjszakák, illetve nappalok 25%-án. Legalább egy cirkadián időszak során értékelték az alvás átlagos időzítését az egyén által a konszolidált alváshoz igényelt időszakhoz viszonyítva. A tazimelteonnal végzett kezelés a placebóhoz képest szignifikáns javulást eredményezett minden ilyen végpont esetében a SET és a RESET vizsgálat során (lásd 3. táblázat).

3. táblázat: A 20 mg tazimelteonnal történő kezelés hatásai a klinikai válaszra Non-24 betegségben

 

Tazimelteon 20 mg

Placebo

%-os

p-érték

 

különbség

 

 

 

 

 

 

 

 

 

SET vizsgálat

 

 

 

 

Klinikai válasz (a ritmus megadása +

9/38 (23,7)

0/34 (0,0)

23,7

0,0028

N24CRS ≥ 3)(1)

N24CRS ≥ 3(2)

11/38 (28,9)

1/34 (2,9)

26,0

0,0031

N24CRS ≥ 2(2)

22/38 (57,9)

7/34 (20,6)

37,3

0,0014

Éjszakai alvás a leginkább tüneteket

56,80

17,08

39,71

0,0055

mutató éjszakák 25%-án (perc)(3)

Nappali alvási idő a leginkább tüneteket

-46,48

-17,87

-28,61

0,0050

mutató nappalok 25%-án (perc)(3),(4)

> 45 perces javulás mind az éjszakai, mind

31,6

8,8

22,8

0,0177

a nappali alvásban (%)(5)

Az alvás időzítése (perc)(1),(3)

35,00

14,48

20,52

0,0123

RESET vizsgálat

 

 

 

 

Éjszakai alvás a leginkább tüneteket

-6,74

-73,74

67,00

0,0233

mutató éjszakák 25%-án (perc)(3)

Nappali alvási idő a leginkább tüneteket

-9,31

49,95

-59,25

0,0266

mutató nappalok 25%-án (perc)(3),(4)

Az alvás időzítése (perc)(1),(3)

19,99

-16,05

36,04

0,0108

(1)A nagyobb számok javulást jeleznek

(2)Szenzitivitási analízis

(3)A p-érték kovarianciamodell analízisén alapult, az egységek LS átlag percek

(4)A kisebb számok javulást jeleznek

(5)Post-hoc analízis

Válasz a klinikai globális működés mutatói terén

A tazimelteonnal kezelt betegek általános javulást tapasztaltak a klinikai globális működés terén (CGI-C = 2,6) a placebóval kezelt betegekhez képest, akiknél nem mutatkozott javulás (CGI-C = 3,4) a Non-24-nek a vizsgálat megkezdésekor tapasztalt súlyosságához viszonyítva (LS átlag különbsége = -0,8; p=0,0093)

(4. táblázat). A SET-ben értékelték a tazimelteon hatásosságát a klinikai globális működés javításában. A Clinical Global Impression of Change (CGI-C – A változás globális klinikai értékelése) mutató tükrözi a beteg általános szociális, foglalkozási és egészségi működését, és egy 7 pontos, Nincs változás (4) középpontú skálán értékelik, amelyet a vizsgálatban részt vevő orvosok a betegek globális működései tüneteinek a kiindulási értékekhez viszonyított javulása értékelésére használtak. Az értékelés az alábbiak szerint történt: 1 = nagyon sokat javult; 2 = sokat javult; 3 = minimálisan javult; 4 = nincs változás; 5 = minimálisan romlott; 6 = sokat romlott; vagy 7 = nagyon sokat romlott.

4. táblázat: Klinikai globális működés Non-24-ben szenvedő betegeknél

 

Tazimelteon 20 mg

Placebo

p-érték

 

 

 

 

CGI-C (LS átlag)

2,6

3,4

0,0093

 

 

 

 

A biztonságossági információk a 4.8 pontban találhatók.

Gyermekek

Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén minden korosztálynál halasztást engedélyez a HETLIOZ vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségét illetően Non-24-ben, teljes vakság esetén (lásd: 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).

5.2.Farmakokinetikai tulajdonságok

A tazimelteon farmakokinetikája a 3 mg és 300 mg (az ajánlott napi adagolás 0,15–15-szöröse) közötti tartományba eső dózisok esetén lineáris. A tazimelteon és metabolitjai farmakokinetikája ismételt naponkénti adagolás esetén nem változott.

Felszívódás

A tazimelteon csúcskoncentrációja éhomi, szájon át történő alkalmazást követően körülbelül 0,5 órával alakult ki (tmax). A tazimelteon átlagos abszolút orális biohasznosulása 38%.

Nagy zsírtartalmú étellel együtt alkalmazva a tazimelteon Cmax értéke 44%-kal alacsonyabb volt, mint amikor éhomi állapotban alkalmazták, és a medián tmax értéke körülbelül 1,75 órával kitolódott. Ezért a tazimelteont éhgyomorra kell bevenni; ha a beteg magas zsírtartalmú ételt fogyaszt, utána ajánlott legalább 2 órát várni a tazimelteon bevétele előtt.

Eloszlás

A látszólagos orális megoszlási térfogat a tazimelteon egyensúlyi állapotában fiatal, egészséges alanyoknál körülbelül 59–126 l. Terápiás koncentrációkban a tazimelteonnak körülbelül 88,6–90,1%-a kötődik a fehérjékhez.

Biotranszformáció

A tazimelteon nagymértékben metabolizálódik. A tazimelteon metabolizmusa elsősorban több helyen történő oxidációból és oxidatív dealkilációból áll, amely a dihidrofurán gyűrű kinyílását eredményezi, s ezt követően további oxidációval karboxilsav képződik. A CYP1A2 és a CYP3A4 olyan enzimek, amelyeknek a szerepét azonosították a tazimelteon metabolizmusában. Más enzimek (pl. CYP2C19) szerepe a tazimelteon metabolizmusában nem ismert.

A fenolos glükuronidáció a fő II. fázisú metabolikus útvonal.

A fő metabolitok a tazimelteonnal összehasonlítva 13-szoros vagy kisebb hatással rendelkeznek a melatonin receptoroknál.

Elimináció

A tazimelteon radioaktív anyaggal jelölt dózisának orális bevétele után a teljes radioaktivitás 80%-a választódott ki a vizelettel, és körülbelül 4%-a a széklettel, ami 84%-os átlagos visszanyerést eredményezett. A dózis kevesebb, mint 1%-a választódott ki a vizeletben az eredeti vegyületként.

A tazimelteon megfigyelt átlagos eliminációs felezési ideje 1,3 ± 0,4 óra. A fő metabolitok átlagos terminális eliminációs felezési ideje ± a szórása 1,3 ± 0,5 és 3,7 ± 2,2 közé esik.

A tazimelteon napi egyszeri ismételt adagolása nem eredményezi a farmakokinetikai paraméterek változásait, vagy a tazimelteon szignifikáns kumulációját.

Különleges betegcsoportok

Időskorúak

Idős betegek esetén a tazimelteon expozíciója körülbelül kétszeresére növekedett a nem időskorú felnőttekhez képest. A tazimelteon általános interindividuális variabilitása miatt ez a növekedés klinikailag nem jelentős, és az adag módosítása nem javasolt.

Nem

A tazimelteon átlagos általános expozíciója körülbelül 1,6-szer nagyobb volt női, mint férfi vizsgálati alanyoknál. A tazimelteon általános interindividuális variabilitása miatt ez a növekedés klinikailag nem jelentős, és az adag módosítása nem javasolt.

Rassz

A rassz nem befolyásolja a tazimelteon látszólagos clearance-ét.

Májkárosodás

A tazimelteon 20 mg-os adagjának farmakokinetikai profilját összehasonlították 8, enyhe májkárosodásban szenvedő vizsgálati alanynál (Child-Pugh pontérték ≥5 és ≤6 pont), 8, közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő vizsgálati alanynál (Child-Pugh pontérték ≥7 és ≤9 pont), valamint 13 megfelelő egészséges kontrollpárnál. A tazimelteon expozícióját közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél kevesebb, mint kétszeresére növelték. Ezért enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség az adag módosítására. A tazimelteont súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (ChildPugh C stádium) nem vizsgálták, ezért elővigyázatosság szükséges a HETLIOZ felírásakor súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetén.

Vesekárosodás

A tazimelteon 20 mg-os adagjának farmakokinetikai profilját összehasonlították 8, súlyos vesekárosodásban szenvedő vizsgálati alanynál (becsült glomeruláris filtrációs ráta [eGFR] ≤ 29 ml/perc/1,73 m2), 8, hemodialízist igénylő végstádiumú vesebetegségben szenvedő vizsgálati alanynál (ESRD) (GFR <

15 ml/perc/1,73 m2), valamint 16 megfelelő egészséges kontrollpárnál. Nem volt látszólagos összefüggés a tazimelteon CL/F értéke és a becsült kreatinin-clearance-szel vagy az eGFR-rel mért veseműködés között. A súlyos vesekárosodásban szenvedő vizsgálati alanyoknak 30%-kal alacsonyabb volt a CL/F clearance-e, mint a megfelelő kontrollpároké, a variabilitás figyelembevételekor azonban a különbség nem volt szignifikáns. Vesekárosodásban szenvedő betegeknél a dózis módosítására nincs szükség.

Dohányosok (a dohányzás közepesen erős CYP1A2 induktor)

A tazimelteon expozíció körülbelül 40%-kal csökkent a dohányzó betegeknél a nemdohányzókhoz képest (lásd 4.5 pont).

5.3.A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási, reprodukcióra-, és fejlődésre kifejtett toxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.

A nem klinikai vizsgálatok során csak a maximális humán expozíciót jóval meghaladó expozíciónak voltak következményei, melyeknek a klinikai alkalmazás szempontjából csekély a jelentősége.

Reprodukciós toxikológia

Vemhes patkányoknál az organogenezis időszakában adott tazimelteonnak nem volt hatása az embrio- foetalis fejlődésre. Vemhes nyulaknál az organogenezis időszakában adott tazimelteonnak a legnagyobb vizsgált adagban (200 mg/kg/nap) történő adagolásakor embrióelhalást és embrio-foetalis toxicitást (csökkent magzati testtömeg és késleltetett csontosodás) figyeltek meg.

A patkányoknak az organogenezis és a szoptatás során, szájon át adott tazimelteon a testtömeg tartós csökkenését, késleltetett szexuális érést és fizikai fejlődést eredményezett, a legnagyobb vizsgált adag

esetében az utódok viselkedés-idegélettani károsodásához, a vizsgált közepes adag esetében pedig az utódok csökkent testtömegéhez vezetett. A hatástalan adag (50 mg/kg/nap) körülbelül a 25-szöröse a javasolt humán adagnak, mg/m2 alapon.

Karcinogenitás

Egereknél nem figyelték meg karcinogén potenciál bizonyítékát; a legnagyobb vizsgált adag körülbelül 75- szöröse a 20 mg/nap javasolt humán adagnak, mg/m2 alapon. Patkányoknál a májdaganatok megnövekedett incidenciája volt megfigyelhető a hímeknél (adenóma és karcinóma) és a nőstényeknél (adenóma) 100, illetve 250 mg/kg/nap adag esetén; a méhdaganatok (endometriális adenokarcinóma), valamint a méh- és méhnyakdaganatok (laphámrák) megnövekedett incidenciája volt megfigyelhető 250 mg/kg/nap adag esetén. Patkányoknál nem volt növekedés a daganatok incidenciájában a legkisebb vizsgált adag esetében, amely körülbelül a 10-szerese a javasolt humán adagnak, mg/m2 alapon.

6.GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1.Segédanyagok felsorolása

Kemény kapszulamag

Vízmentes laktóz

Mikrokristályos cellulóz

Kroszkarmellóz-nátrium

Vízmentes kolloid szilícium-dioxid

Magnézium-sztearát

Kemény kapszulahéj

Zselatin

Titán-dioxid

Brillantkék FCF

Eritrozin

Narancssárga S (E110)

Fehér jelölőfesték

Sellak

Propilén-glikol

Nátrium-hidroxid

Povidon K17

Titán-dioxid

6.2.Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3.Felhasználhatósági időtartam

3 év

A tartály első felbontása után: 30 nap

6.4.Különleges tárolási előírások

A nedvességtől és fénytől való védelem érdekében tárolja az eredeti tartályban, és a tartályt tartsa jól lezárva.

6.5.Csomagolás típusa és kiszerelése

30 kemény kapszulát tartalmazó, nagy sűrűségű polietilén (HDPE) műanyagból készült, gyermekbiztos, polipropilén indukciós fóliaforrasztásokat tartalmazó polipropilén zárásokkal ellátott tartály. Az egyes tartályok szilikagél nedvszívó anyagot tartalmazó 1,5 g-os tartályt és poliészter betétet is tartalmaznak. Kartondobozonként egy HDPE tartály.

6.6.A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

7.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Vanda Pharmaceuticals Ltd.

25 Old Broad Street, Level 21A, London, EC2N 1HQ

Egyesült Királyság

8.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

EU/1/15/1008/001

9.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma:

10.A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján http://www.ema.europa.eu található.

Megjegyzések

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z
  • Segítség
  • Get it on Google Play
  • Névjegy
  • Info on site by:

  • Presented by RXed.eu

  • 27558

    receptköteles gyógyszerek listája