Hungarian
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z

Xyrem (sodium oxybate) – Alkalmazási előírás - N07XX04

Updated on site: 11-Oct-2017

Gyógyszerkészítmény neveXyrem
ATC-kódN07XX04
Hatóanyagsodium oxybate
GyártóUCB Pharma Ltd

Cikkek tartalma

1.A GYÓGYSZER NEVE

Xyrem 500 mg/ml belsőleges oldat

2.MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Az oldat 500 mg nátrium-oxibátot tartalmaz milliliterenként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3.GYÓGYSZERFORMA

Belsőleges oldat.

A belsőleges oldat tiszta vagy enyhén opálos folyadék.

4.KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1Terápiás javallatok

Cataplexiával járó narcolepsia kezelésére felnőtt betegeknél.

4.2Adagolás és alkalmazás

A kezelést csak alvászavarok kezelésében jártas orvos kezdheti el, illetve az ő felügyelete mellett végezhető.

Adagolás

A javasolt kezdő adag napi 4,5 g nátrium-oxibát, két egyenlő, napi 2,25 g-os adagra elosztva.A hatásosság és a tolerancia figyelembe vételével végzett dózistitrálás során (lásd a 4.4 pontot) a napi adag legfeljebb 9 g-ig emelhető, két egyenlő, 4,5 g-os részre elosztva, a dózis napi 1,5 g-os (azaz adagonként 0,75 g-os) emelésével vagy csökkentésével. A dózisemelések között legalább egy-két hétnek kell eltelnie. A napi 9 g-os adagot nem szabad túllépni, mivel a napi 18 g-os vagy azt meghaladó dózisok esetén súlyos tünetek fordulhatnak elő (lásd 4.4 pont).

Ha a nátrium-oxibátot valproáttal egyidejűleg alkalmazzák (lásd 4.5 pont), a nátrium-oxibát dózisának 20%-os csökkentése ajánlott. Nátrium-oxibát valproáttal történő egyidejű alkalmazása esetén az ajánlott kezdő dózis 3,6 g éjjelenként, amelyet két egyenlő adagra elosztva, szájon át kell bevenni. Ha az egyidejű alkalmazás indokolt, figyelemmel kell kísérni a beteg válaszreakcióját és a tolerálhatóságot, és a dózist ennek megfelelően kell módosítani (lásd 4.4 pont).

4,5 g-os egyszeri adagokat nem szabad alkalmazni, hacsak a beteget előzetesen nem erre a dózisszintre állították be.

A Xyrem-kezelés abbahagyása

A nátrium-oxibát-kezelés abbahagyásának hatásait célzottan még nem vizsgálták kontrollos klinikai vizsgálatok során (lásd 4.4 pont).

Ha a beteg több, mint 14 egymást követő napon át nem szedi a gyógyszert, a dózisemelést elölről kell kezdeni, a legalacsonyabb adaggal.

Speciális populációk Időskorú betegek

Időskorú betegek esetében a csökkent motoros és/vagy kognitív funkciók gondos monitorozása szükséges a nátrium-oxibát-kezelés alatt (lásd 4.4 pont).

Májkárosodás

Minden, májkárosodásban szenvedő betegnél a kezdő adag felét kell alkalmazni, és a dózisemelésekre adott válaszreakciót is gondosan monitorozni kell (lásd 4.4 pont).

Vesekárosodás

Minden, vesekárosodásban szenvedő betegnél fontolóra kell venni csökkentett nátriumtartalmú étrend bevezetését (lásd 4.4 pont).

Gyermekek

A nátrium-oxibát biztonságosságát és hatásosságát 0-18 éves gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Az alkalmazás módja

A Xyremet szájon át kell bevenni lefekvéskor, majd 2,5-4 órával később mégegyszer. Ajánlatos mindkét adag Xyremet azonos időben, lefekvéskor elkészíteni. A Xyrem alkalmazásához egy beosztással ellátott adagoló fecskendő és két, 90 ml-es, gyermekbiztonsági zárókupakkal ellátott adagolópohár áll rendelkezésre. A Xyrem minden egyes kimért dózisát az adagolópohárba kell tölteni, majd a gyógyszer bevétele előtt 60 ml vízzel fel kell hígítani.

Mivel az étkezés lényegesen csökkenti a nátrium-oxibát biohasznosulását, a betegnek néhány (2-3)

órával az első adag Xyrem bevétele, azaz a lefekvés előtt, már nem szabad ennie. A betegnek figyelnie kell arra, hogy a gyógyszer bevétele és az étkezés közötti időtartam mindig azonos legyen. Az adagokat az elkészítést követően 24 órán belül be kell venni, illetve meg kell semmisíteni.

4.3Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Major depresszióban szenvedő betegek.

Szukcinil-szemialdehid-dehidrogenáz-hiányban szenvedő betegek.

Opioidokkal, illetve barbiturátokkal kezelt betegek.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A Xyrem légzésdepressziót okozhat.

Légzés- és központi idegrendszeri depresszió

A nátrium-oxibát légzésdepressziót kiváltó potenciállal rendelkezik. Apnoét és légzésdepressziót észleltek egy egészséges egyénnél, 4,5 g-os egyszeri dózis (az ajánlott kezdő dózis kétszeresének) éhgyomorra történő bevételét követően. A betegeket ki kell kérdezni arról, előfordultak-e náluk központi idegrendszeri, illetve légzésdepresszióra utaló tünetek. Különös elővigyázatosság szükséges olyan betegek esetében, akik valamilyen légzőszervi megbetegedésben szenvednek. Az alvási apnoe magasabb kockázata miatt a ≥40 kg/m2 testtömegindexű betegeket gondos megfigyelés alatt kell tartani, amikor nátrium-oxibátot szednek.

A nátrium-oxibáttal kezelt betegek körülbelül 80%-a a klinikai vizsgálatok során továbbra is szedett egyidejűleg valamilyen központi idegrendszeri stimuláns szert is. Nem ismert, hogy ez befolyásolta-e a légzést az éjszaka folyamán. A nátrium-oxibát dózisának emelése előtt (lásd 4.2 pont) a gyógyszert

felíró kezelőorvosnak gondolnia kell arra, hogy a narcolepsiában szenvedő betegek akár 50%-ánál alvási apnoe fordulhat elő.

Benzodiazepinek

A benzodiazepinek és a nátrium-oxibát egyidejű alkalmazása kerülendő, mivel ebben az esetben a légzésdepresszió előfordulásának kockázata fokozódhat.

Alkohol és központi idegrendszeri depresszió

Az alkohol, illetve bármely, központi idegrendszeri depresszáns gyógyszer nátrium-oxibáttal együtt történő alkalmazása a nátrium-oxibát központi idegrendszeri depresszáns hatásainak fokozódását, valamint a légzésdepresszió megemelkedett kockázatát is eredményezheti. Emiatt a betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy a nátrium-oxibát-kezelés időtartama alatt ne fogyasszanak alkoholt.

Gamma-hidroxibutirát (GHB)-dehidrogenáz gátlók

Elővigyázatosság szükséges olyan betegek esetében, akiket egyidejűleg valproáttal vagy más

GHB-dehidrogenáz gátlókkal kezelnek, mivel farmakokinetikai és farmakodinámiás kölcsönhatásokat figyeltek meg, amikor a nátrium-oxibátot valproáttal együtt alkalmazták (lásd 4.5 pont).Ha az egyidejű alkalmazás indokolt, fontolóra kell venni a dózis módosítását (lásd 4.2 pont). Gondosan figyelemmel kell kísérni továbbá a beteg válaszreakcióját és a tolerálhatóságot, és a dózist ennek megfelelően kell módosítani.

Topiramát

Nátrium-oxibát és topiramát együttes adagolása után a klinikai megfigyelés(ek) szerint coma és emelkedett GHB plazmakoncentráció fordult elő. Ezért a betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy ne alkalmazzanak topiramátot nátrium-oxibáttal egyidejűleg (lásd 4.5 pont).

Abúzuspotenciál és függőség

A nátrium-oxibát, amely a gamma-hidroxibutirát (GHB) nátriumsója, egy központi idegrendszeri depresszáns, jól ismert abúzuspotenciállal rendelkező hatóanyag. A kezelés előtt a kezelőorvosnak ki kell vizsgálnia, hogy a beteg kórtörténetében szerepel-e gyógyszerabúzus vagy arra való hajlam. A betegeket rutinszerűen ellenőrizni kell, és abúzus gyanúja esetén abba kell hagyni a nátrium-oxibát kezelést.

Egyes esetleírások függőség kialakulásáról számolnak be, a GHB tiltott, a terápiás dózistartományt meghaladó, gyakran ismételt (18-250 g/nap) adagokban történt alkalmazását követően. Bár a nátrium-oxibát terápiás adagjaival kezelt betegek esetében nincs nyilvánvaló bizonyíték a függőség kialakulására, ennek lehetősége azonban nem zárható ki.

Porphyriában szenvedő betegek

A nátrium-oxibát alkalmazása nem tekinthető biztonságosnak porphyriában szenvedő betegek esetében, mivel állatoknál, illetve in vitro rendszerekben porphyrogénnek bizonyult.

Neuropszichiátriai események

A nátrium-oxibát-kezelés alatt álló betegeknél zavartság jelentkezhet. Ebben az esetben gondos kivizsgálás és megfelelő, az adott egyénre szabott intézkedés szükséges. Előfordulhatnak egyéb neuropszichiátriai zavarok is, így szorongás, pszichózis, paranoia, hallucinációk és izgatottság. Gondolkodási zavarok megjelenése esetén, beleértve az erőszakos cselekmények elkövetésének gondolatait is (mások károsítását is beleértve), és/vagy magatartási rendellenességek jelentkezése esetén a nátrium-oxibáttal kezelt betegek gondos és azonnali kivizsgálása szükséges.

Gondos és azonnali kivizsgálás szükséges, ha a nátrium-oxibáttal kezelt betegnél depresszió lép fel. A nátrium-oxibát-kezelés időtartama alatt különös figyelmet kell fordítani azon betegekre, akiknek kórtörténetében depresszív megbetegedés és/vagy öngyilkossági kísérlet fordult elő, hogy nem alakultak-e ki náluk depresszióra utaló tünetek. Major depresszió esetében a Xyrem alkalmazása ellenjavallt (4.3 pont).

Amennyiben a betegnél vizelet- vagy széklet-visszatartási képtelenség (incontinentia) lépne fel a nátrium-oxibát-terápia ideje alatt, a gyógyszert felíró kezelőorvosnak meg kell fontolnia bizonyos, a háttérbetegségek kizárására alkalmas vizsgálatok elvégzését a betegnél.

A nátrium-oxibát klinikai vizsgálatai során egyes betegeknél alvajárást figyeltek meg. Még nem tisztázott, vajon némelyik vagy valamennyi ilyen epizód valódi somnambulismusnak (a non-REM alvás alatt fellépő parasomniának), vagy valamilyen más, különleges betegségnek tekinthető. Az alvajárásban szenvedő betegek esetében mindig gondolni kell a sérülés, illetve az önkárosítás kockázatára. Emiatt az alvajárásos epizódokat mindig alaposan ki kell vizsgálni, és meg kell fontolni a megfelelő intézkedéseket.

Nátriumbevitel

A nátrium-oxibátot szedő betegeknél naponta 0,82 g (4,5 g/nap Xyrem dózis esetén) és 1,6 g (9 g/nap Xyrem dózis esetén) közötti többlet nátriumbevitellel kell számolni. A nátriumbevitel csökkentésére vonatkozó étrendi ajánlást feltétlenül tekintetbe kell venni szívelégtelenségben, magas vérnyomásban, illetve vesekárosodásban szenvedő betegek kezelésekor (lásd 4.2 pont).

Időskorú betegek

Idős betegek esetében csak igen kevés tapasztalat áll rendelkezésre a nátrium-oxibáttal kapcsolatban.

Emiatt idős betegeknél a csökkent motoros és/vagy kognitív funkciók alapos monitorozása szükséges a nátrium-oxibát-kezelés alatt.

Epilepsziás betegek

Nátrium-oxibáttal kezelt betegeknél görcsrohamok fellépését figyelték meg. Epilepsziában szenvedő betegeknél a nátrium-oxibát biztonságosságát és hatásosságát nem igazolták, ezért alkalmazása nem ajánlott.

"Rebound" hatások és elvonási szindróma

A nátrium-oxibát kezelés abbahagyásának hatásait nem vizsgálták alaposan a kontrollos klinikai vizsgálatok során. Egyes betegeknél a cataplexia gyakrabban visszatérhet a nátrium-oxibát terápia abbahagyását követően, ez azonban lehet a betegség normális variabilitásának következménye is. Bár a klinikai vizsgálatok során a narcolepsiában/cataplexiában szenvedő betegeknél terápiás dózisokban alkalmazott nátrium-oxibát-kezeléssel kapcsolatban nyert tapasztalatok nem utalnak nyilvánvaló, az elvonási szindrómára utaló bizonyítékokra, ritkán az alábbi tüneteket figyelték meg a GHB-kezelés abbahagyását követően: álmatlanság, fejfájás, szorongás, szédülés, alvászavar, aluszékonyság, hallucináció és pszichotikus zavarok.

4.5Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Az alkohol és a nátrium-oxibát együttes alkalmazása fokozhatja a nátrium-oxibát központi idegrendszeri depresszáns hatását. Emiatt a betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy a nátrium-oxibát- kezelés időtartama alatt ne fogyasszanak semmilyen alkohol tartalmú italt.

A nátrium-oxibátot nem szabad nyugtató- és altatószerekkel, illetve más, központi idegrendszeri depresszáns szerekkel együtt alkalmazni.

Nyugtatók, altatók

Egészséges felnőtteken nátrium-oxibáttal (egyszeri 2,25 g-os dózis) és lorazepámmal (egyszeri

2 mg-os adag), valamint zolpidem tartaráttal (egyszeri 5 mg-os dózis) végzett gyógyszerinterakciós vizsgálatok nem mutattak farmakokinetikai kölcsönhatásokat. Nátrium-oxibát (2,25 g) és lorazepám (2 mg) egyidejű alkalmazása után fokozott álmosságot észleltek. A farmakodinámiás kölcsönhatást zolpidemmel nem állapították meg. Magasabb, 9 g/nap dózisig terjedő nátrium-oxibát adagok nagyobb (az ajánlott dózistartományon belüli) dózisú altatókkal történő kombinálása esetén nem zárhatók ki a központi idegrendszeri depresszió és/vagy légzésdepresszió tüneteivel járó farmakodinámiás kölcsönhatások (lásd 4.3 pont).

Tramadol

Egészséges felnőtteken nátrium-oxibáttal (egyszeri 2,25 g-os dózis) és tramadollal (egyszeri 100 mg- os adag) végzett gyógyszerinterakciós vizsgálat nem mutatott farmakokinetikai/farmakodinámiás kölcsönhatást. Magasabb, 9 g/nap dózisig terjedő nátrium-oxibát adagok nagyobb (az ajánlott dózistartományon belüli) dózisú opioidokkal történő kombinálása esetén nem zárhatók ki a központi idegrendszeri depresszió és/vagy légzésdepresszió tüneteivel járó farmakodinámiás kölcsönhatások (lásd 4.3 pont).

Antidepresszánsok

Egészséges felnőtteken nátrium-oxibáttal (egyszeri 2,25 g-os dózis) és az antidepresszáns protriptilin hidrokloriddal (egyszeri 10 mg-os adag), valamint duloxetinnel (60 mg dinamikus egyensúlyi állapotban) végzett gyógyszerinterakciós vizsgálatok nem mutattak farmakokinetikai kölcsönhatásokat. Az egyszeri dózisban (2,25 g) önmagában adott nátrium-oxibát és a duloxetinnel (60 mg dinamikus egyensúlyi állapotban) kombinált nátrium-oxibát (2,25 g) összehasonlításakor nem észleltek az álmosságra gyakorolt további hatást. Az antidepresszánsokat alkalmazzák a cataplexia kezelésében. Az antidepresszánsok és a nátrium-oxibát közötti esetleges additív hatás nem zárható ki. Nátrium-oxibát triciklikus antidepresszánsokkal történő egyidejű alkalmazásakor emelkedik a mellékhatások előfordulási gyakorisága.

Modafinil

Egészséges felnőtteken nátrium-oxibáttal (egyszeri 4,5 g-os dózis) és modafinillel (egyszeri 200 mg-os adag) végzett gyógyszerinterakciós vizsgálat nem mutatott farmakokinetikai kölcsönhatásokat. A narcolepsiában végzett klinikai vizsgálatokban résztvevő betegek körülbelül 80%-a a nátrium- oxibáttal egyidejűleg központi idegrendszeri stimuláns szert is szedett. Nem ismert, ez befolyásolta-e a légzést az éjszaka folyamán.

Omeprazol

Az omeprazollal történő együttes alkalmazás nem fejt ki klinikai szempontból szignifikáns hatást a nátrium-oxibát farmakokinetikájára. A nátrium-oxibát dózisát tehát nem kell módosítani protonpumpa-gátlókkal történő együttes adás esetén.

Ibuprofén

Egészséges felnőtteken végzett gyógyszerinterakciós vizsgálatok nem mutattak ki farmakokinetikai kölcsönhatásokat a nátrium-oxibát és az ibuprofén között.

Diklofenák

Egészséges felnőtteken végzett gyógyszerinterakciós vizsgálatok nem mutattak ki farmakokinetikai kölcsönhatásokat a nátrium-oxibát és a diklofenák között. Egészséges önkénteseknél a nátrium-oxibát és a diklofenák együttes alkalmazása az önmagában adott Xyrem-hez képest csökkentette a pszichometriás tesztekkel mért figyelemzavart.

GHB-dehidrogenáz gátlók

Mivel a nátrium-oxibátot a GHB-dehidrogenáz metabolizálja, fennáll a gyógyszerinterakció kockázata a fenti enzimet serkentő vagy gátló gyógyszerekkel (pl. valproát, fenitoin, illetve etoszuximid) (lásd 4.4 pont).

Nátrium-oxibát (6 g/nap) és valproát (1250 mg/nap) együttes alkalmazása körülbelül 25%-kal növelte a nátrium-oxibát szisztémás expozícióját, és nem okozott szignifikáns változást a Cmax. értékében. A valproát farmakokinetikájára gyakorolt hatást nem figyeltek meg. A fellépő farmakodinámiás hatások - beleértve a kognitív funkció fokozott romlását és az aluszékonyságot -, nagyobbak voltak az együttes alkalmazás esetén, mint a két szer bármelyikének önmagában történt alkalmazásakor. Ha az egyidejű alkalmazás indokolt, figyelemmel kell kísérni a beteg válaszreakcióját és a tolerálhatóságot, és a dózist szükség esetén ennek megfelelően kell módosítani (lásd 4.2 pont).

Topiramát

A nátrium-oxibát és a topiramát együttes alkalmazása esetén nem zárhatók ki az esetleges farmakodinámiás és farmakokinetikai kölcsönhatások, mivel klinikai megfigyelés(ek) szerint comát és

emelkedett GHB plazmakoncentrációt jelentettek olyan beteg(ek) esetében, aki(k)nél a nátrium-oxibátot és a topiramátot együttesen alkalmazták (lásd 4.4 pont).

Humán „pooled” máj mikroszomákkal végzett in vitro vizsgálatok szerint a nátrium-oxibát nem gátolja szignifikáns mértékben a humán izoenzimek aktivitását (lásd 5.2 pont).

4.6Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Állatkísérletek során nem észleltek teratogenitásra utaló bizonyítékokat, embrionális halálozást azonban mind patkányokkal, mind pedig nyulakkal végzett vizsgálatokban észleltek (lásd 5.3 pont).

A gyógyszerrel az első trimeszterben kezelt, korlátozott számú terhes nőtől származó adatok a spontán abortusz kockázatának lehetséges emelkedését mutatják. Jelenleg nem áll rendelkezésre egyéb lényes epidemiológiai adat. A második és harmadik trimeszterben lévő terhes betegektől származó, korlátozott mennyiségű adat nem utal a nátrium-oxibát malformációs, illetve foeto/neonatális toxicitására.

A nátrium-oxibát alkalmazása terhesség ideje alatt nem ajánlott.

Szoptatás

Nincsenek arra vonatkozó adatok, hogy a nátrium-oxibát és/vagy a metabolitjai kiválasztódnak-e az anyatejbe. A nátrium-oxibát-kezelés ideje alatt a szoptatás nem ajánlott.

Termékenység

Nincsenek rendelkezésre álló klinikai adatok a nátrium-oxibát termékenységre gyakorolt hatásával kapcsolatban.

Hím és nőstény patkányokkal legfeljebb 1000 mg/kg/nap GHB dózisokkal végzett vizsgálatok során nem találtak bizonyítékot a termékenységre gyakorolt mellékhatásra.

4.7A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A nátrium-oxibát jelentősen befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A nátrium-oxibát bevétele után legalább 6 órán keresztül tilos a teljes szellemi éberséget, illetve motoros koordinációt igénylő tevékenységek folytatása, például gépek üzemeltetése vagy a gépjárművezetés.

Amikor a beteg első ízben kezdi szedni a nátrium-oxibátot, mindaddig, amíg kiderül, nincs-e a gyógyszernek a következő napra is áthúzódó hatása, rendkívül óvatosnak kell lennie gépjárművezetéskor, nagy gépek üzemeltetésekor, illetve minden olyan feladat végzésekor, amely veszélyes lehet, illetve amely teljes szellemi éberséget igényel.

4.8Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

A leggyakrabban jelentett mellékhatások a szédülés, az émelygés és a fejfájás, melyek mindegyike a betegek 10-20%-ánál fordult elő. A legsúlyosabb mellékhatások az öngyilkossági kísérlet, a pszichózis, a légzésdepresszió és a convulsio.

A nátrium-oxibát narcolepsiás tünetek kezelésében kifejtett biztonságosságát és hatásosságát 4 multicentrikus, randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos, párhuzamos csoportú vizsgálatban bizonyították cataplexiával járó narcolepsiában szenvedő betegeknél, egy vizsgálat kivételével, ahol a cataplexia nem volt feltétele a beválasztásnak. A nátrium-oxibát fibromyalgia javallatát két III. fázisú és egy II. fázisú, kettős-vak, párhuzamos csoportú, placebo-kontrollos vizsgálatban értékelték.

Végeztek továbbá randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos, keresztezett elrendezésű gyógyszerinterakciós vizsgálatokat ibuprofénnel, diklofenákkal és valproáttal egészséges egyéneken, és ezen vizsgálatok összefoglalása a 4.5 pontban található.

A klinikai vizsgálatok alatt jelentett mellékhatásokon kívül a posztmarketing tapasztalatok alapján is jelentettek mellékhatásokat. Az előfordulási gyakoriság megbízható becslése a kezelendő populációban nem mindig lehetséges.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

A nemkívánatos hatások felsorolása a MedDRA szervrendszerenkénti csoportosítása szerint történt.

Becsült gyakoriság: nagyon gyakori ( 1/10); gyakori (( 1/100 - < 1/10); nem gyakori ( 1/1000 - < 1/100); ritka ( 1/10 000 - < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000); nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Fertőző betegségek és parazitafertőzések:

Gyakori: nasopharyngitis, sinusitis

Immunrendszeri betegségek és tünetek:

Nem gyakori: túlérzékenység

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek:

Gyakori: étvágytalanság; csökkent étvágy

Nem ismert: dehidráció, fokozott étvágy

Pszichiátriai kórképek:

Gyakori: depresszió, cataplexia, szorongás, kóros álmok, zavart állapot, tájékozódási zavar, lidérces álmok, alvajárás, alvászavar, álmatlanság, álmatlanság az éjszaka közepén, idegesség

Nem gyakori: öngyilkossági kísérlet, pszichózis, paranoia, hallucináció, kóros gondolkodás, izgatottság, elalvási nehézség

Nem ismert: öngyilkossági gondolatok, gyilkossági gondolatok, agresszivitás, eufórikus hangulat, alvással kapcsolatos evészavar, pánikroham, mánia / bipoláris zavar, érzékcsalódás, bruxismus, ingerlékenység

Idegrendszeri betegségek és tünetek: Nagyon gyakori: szédülés, fejfájás

Gyakori: alvási bénulás, aluszékonyság, remegés, egyensúlyzavar, figyelemzavar, hypaesthesia, paraesthesia, sedatio, dysgeusia

Nem gyakori: myoclonus, emlékezetkiesés, nyugtalan láb szindróma Nem ismert: convulsio, eszméletvesztés, dyskinesis

Szembetegségek és szemészeti tünetek:

Gyakori: hományos látás

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei:

Gyakori: vertigo

Nem ismert: tinnitus

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek:

Gyakori: palpitációk

Érbetegségek és tünetek: Gyakori: hypertensio

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek:

Gyakori: dyspnoe, horkolás, orrdugulás

Nem ismert: légzésdepresszió, alvási apnoe

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

Nagyon gyakori: émelygés (az émelygés gyakorisága nők esetében nagyobb, mint férfiaknál)

Gyakori: hányás, hasmenés, felhasi fájdalom Nem gyakori: széklet-visszatartási képtelenség Nem ismert: szájszárazság

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei:

Gyakori: hyperhidrosis, bőrkiütés

Nem ismert: urticaria, angiooedema

A csont és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei:

Gyakori: ízületi fájdalom, izomspasmus, hátfájás

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek:

Gyakori: éjszakai ágybavizelés, vizeletinkontinencia

Nem ismert: gyakori vizelés / sürgető vizelési inger

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók: Gyakori: asthenia, fáradtság, részegség-érzés, perifériás ödéma

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei:

Gyakori: vérnyomás-emelkedés, testtömeg-csökkenés

Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények:

Gyakori: összeesés

Egyes mellékhatások leírása

Egyes betegeknél a cataplexia gyakrabban visszatérhet a nátrium-oxibát terápia abbahagyását követően, ez azonban a betegség normális variabilitásának következménye is lehet. Bár a klinikai vizsgálatok során a narcolepsiában/cataplexiában szenvedő betegeknél terápiás dózisokban alkalmazott nátrium-oxibát-kezeléssel kapcsolatban nyert tapasztalatok nem utalnak nyilvánvaló, az elvonási szindrómára utaló bizonyítékokra, ritkán az alábbi mellékhatásokat figyelték meg a GHB kezelés abbahagyását követően: álmatlanság, fejfájás, szorongás, szédülés, alvászavar, aluszékonyság, hallucináció és pszichotikus zavarok.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9Túladagolás

A nátrium-oxibát túladagolásának jeleivel és tüneteivel kapcsolatban csak kevés információ áll rendelkezésre. A legtöbb adat a GHB tiltott alkalmazásából származik. A nátrium-oxibát a GHB nátriumsója. Az elvonási szindrómával kapcsolatos tünetek a terápiás tartományon kívül eső dózisoknál fordultak elő.

Tünetek

A betegeknél különböző fokú tudatzavart figyeltek meg, amely gyorsan váltakozhat egy zavartsággal, izgatottsággal járó, támadó magatartással és ataxiával jellemezhető állapot és a coma között. Hányás (még tudatzavar mellett is), erős izzadás, fejfájás és a pszichomotoros funkciók zavara fordulhat elő. Homályos látásról is beszámoltak. Magasabb dózisoknál egyre fokozódó mélységű comát észleltek.

Myoclonus és tónusos-clonusos görcsök fellépéséről is beszámoltak. Bizonyos esetekben a légvételek gyakoriságának és mélységének rendellenességeit és életveszélyes légzésdepressziót észleltek, ami intubálást és mesterséges lélegeztetést tett szükségessé. Előfordult Cheyne-Stokes légzés és apnoe is. Az eszméletlenséget bradycardia és hypothermia kísérheti, emellett az izomtónus csökkenése is előfordulhat, az ínreflexek megtartottsága mellett. A bradycardia az intravénás atropin adás következtében alakul ki.

Kezelés

Gyomormosás végzése ajánlott, amennyiben egyéb gyógyszer fogyasztásának gyanúja fennáll. Mivel hányás tudatzavar mellett is felléphet, a megfelelő (bal oldalfekvő) testhelyzet biztosítása és a légutak védelme intubálással indokolt lehet. Bár a mély comában lévő betegeknél a garatreflex hiányozhat, még az eszméletlen beteg is védekezhet az intubálással szemben, ezért az intubálást lehetőleg gyorsan kell elvégezni (nyugtatók alkalmazása nélkül).

Flumazenil várhatóan nem gátolja a nátrium-oxibát központi idegrendszeri depresszáns hatását.

Megfelelő bizonyítékok hiányában a naloxon nem javasolható GHB-túladagolás kezelésére. A hemodialízis és egyéb extracorporalis gyógyszer detoxikáló eljárás alkalmazását nátrium-oxibát túladagolásban nem vizsgálták. Tekintettel azonban a nátrium-oxibát gyors metabolizmusára, ezek a módszerek nem indokoltak.

5.FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Egyéb központi idegrendszeri gyógyszerek. ATC kód: N07XX04

A nátrium-oxibát központi idegrendszeri depresszáns gyógyszer, mely csökkenti a nappali fokozott aluszékonyságot és a cataplexiát narcolepsiában szenvedő betegeknél, és úgy módosítja az alvási struktúrát, hogy csökkenti a széttöredezett éjszakai alvást. A nátrium-oxibát cataplexiára gyakorolt hatásának pontos mechanizmusa nem ismert, de a nátrium-oxibát valószínűleg oly módon fejti ki hatását, hogy elősegíti a lassú (delta) hullámú alvást, és helyreállítja az éjszakai alvást. Az éjszakai alvás előtt alkalmazott nátrium-oxibát meghosszabbítja a 3-as és 4-es alvási stádiumot és az alvási latenciát, miközben csökkenti az alvás alatt fellépő REM periódusok gyakoriságát (SOREMP - Sleep Onset REM Periods). Szerepet játszhatnak egyéb, eddig még nem tisztázott mechanizmusok is.

A klinikai vizsgálati adatbázis szerint a betegek több, mint 80%-a továbbra is szedett egyidejűleg valamilyen stimuláns szert.

A nátrium-oxibát narcolepsiás tünetek kezelésében kifejtett hatásosságát 4 multicentrikus, randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos, párhuzamos csoportú vizsgálatban bizonyították (1., 2., 3.

és 4. vizsgálat) cataplexiával járó narcolepsiában szenvedő betegeknél, a 2. vizsgálat kivételével, ahol a cataplexia nem volt feltétele a beválasztásnak. Valamennyi vizsgálatban engedélyezték stimulánsok egyidejű alkalmazását (a 2. vizsgálat aktív kezelési fázisa kivételével); az antidepresszánsokat a

2. vizsgálat kivételével valamennyi vizsgálatban elvonták az aktív kezelés megkezdése előtt. Minden egyes vizsgálatban két egyenlő részre elosztva alkalmazták a napi dózist. Az első adagot minden este lefekvéskor, a másodikat pedig 2,5-4 órával később vették be a betegek.

1. táblázat – A narcolepsia kezelésére nátrium-oxibátot alkalmazó klinikai vizsgálatok összefoglalása

Vizs-

Elsődleges

N=

Másodlagos

Időtartam

Aktív

gálat

hatékonyság

 

hatékonyság

 

kezelés és

 

 

 

 

 

dózis

 

 

 

 

 

(g/nap)

 

 

 

 

 

 

1. vizs-

EDS (ESS);

MWT/Alvási struktúra/

8 hét

Xyrem 4,5 -

gálat

CGIc

 

Cataplexia/Naps/FOSQ

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2. vizs-

EDS (MWT)

Alvási struktúra/

8 hét

Xyrem 6 – 9

gálat

 

 

ESS/CGIc/Naps

 

Modafinil

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

200-600 mg

 

 

 

 

 

 

3. vizs-

Cataplexia

EDS (ESS)/CGIc/Naps

4 hét

Xyrem 3 - 9

gálat

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

4. vizs-

Cataplexia

Nincs

4 hét

Xyrem 3 - 9

gálat

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

EDS – Excessive daytime sleepiness – nappali fokozott aluszékonyság; ESS – Epworth Sleepiness Scale – Epworth alvási skála; MWT – Maintenance of Wakefulness Test – ébrenmaradási készség teszt; Naps – Number of inadvertent daytime naps – váratlan nappali alvásattakok száma; CGIc – Clinical Global Impression of Change – a változás globális klinikai megítélése; FOSQ – Functional Outcomes of Sleep Questionnaire – az alvási kérdőív funkcionális eredményei

Az 1. vizsgálatba 246 narcolepsiás beteget vontak be, és egyhetes felfelé titrálási periódust alkalmaztak. A hatékonyság elsődleges paraméterei az ESS-sel (Epworth alvási skálával) mért nappali fokozott aluszékonyság változásai, valamint a betegek narcolepsiás tünetei összesített súlyosságának változásai voltak, mely utóbbit a vizsgáló értékelte a változás globális klinikai megítélésére szolgáló CGIc skála segítségével.

2. táblázat – Az ESS összefoglalása az 1. vizsgálatban

Epworth alvási skála (ESS; tartomány: 0-24)

Dóziscsoport [g/nap

Kiindulási

Végpont

Medián eltérés a

Eltérés a kiindulási

(n)]

érték

 

kiindulási értékhez

értéktől a placebóval

 

 

 

képest

összehasonlítva

 

 

 

 

(p-érték)

Placebo (60)

17,3

16,7

-0,5

-

4,5 (68)

17,5

15,7

-1,0

0,119

6 (63)

17,9

15,3

-2,0

0,001

9 (55)

17,9

13,1

-2,0

< 0,001

3. táblázat – A CGI-c összefoglalása az 1. vizsgálatban

A változás globális klinikai megítélése (CGI-c)

Dóziscsoport [g/nap

Reagáló betegek*

Eltérés a kiindulási

(n)]

N (%)

értéktől a placebóval

 

 

összehasonlítva

 

 

(p-érték)

Placebo (60)

13 (21,7)

-

4,5 (68)

32 (47,1)

0,002

6 (63)

30 (47,6)

< 0,001

9 (55)

30 (54,4)

< 0,001

* A CGI-c adatokat a kezelésre reagáló betegek előzetes definiálásával elemezték, reagáló betegeknek azokat tekintették, akik nagyon nagy mértékben vagy nagy mértékben javultak.

A 2. vizsgálatban a szájon át alkalmazott nátrium-oxibát, a modafinil és a nátrium-oxibát + modafinil hatásait hasonlították össze placebóval, a narcolepsiában fellépő nappali aluszékonyság kezelése esetén. A nyolchetes kettős-vak periódusban a betegek a számukra korábban megállapított dózisban kapták a modafinilt, illetve az ennek megfelelő placebót. A nátrium-oxibát-, illetve az ekvivalens placebo-dózis az első 4 hét során 6 g/nap volt, amit 9 g/napra emeltek a további 4 hétre. Az elsődleges hatékonysági paraméter az MWT-ben adott objektív válasszal mért nappali fokozott aluszékonyság volt.

4. táblázat - Az MWT összefoglalása a 2. vizsgálatban

2. VIZSGÁLAT

Dóziscsoport

Kiindulási

Végpont

Átlagos eltérés a

Végpont a

 

érték

 

kiindulási értékhez

placebóval

 

 

 

képest

összehasonlítva

Placebo (56)

9,9

6,9

-2,7

-

Nátrium-oxibát (55)

11,5

11,3

0,16

<0,001

Modafinil (63)

10,5

9,8

-0,6

0,004

Nátrium-oxibát +

10,4

12,7

2,3

<0,001

Modafinil (57)

 

 

 

 

A 3. vizsgálatba 136 – közepes vagy súlyos cataplexiával járó – narcolepsiás beteget vontak be a vizsgálat kezdetén (a cataplexiás rohamok hetenkénti medián értéke 21 volt). Az elsődleges hatékonysági paraméter ebben a vizsgálatban a cataplexiás rohamok gyakorisága volt.

5. táblázat – A 3. vizsgálat eredményeinek összefoglalása

Dózis

 

Vizsgálati

 

Cataplexiás rohamok

 

 

 

alanyok száma

 

 

 

 

 

 

 

3. vizsgálat

Kiindulási érték

 

 

Medián eltérés a

 

Eltérés a

 

 

 

 

 

 

kiindulási

 

kiindulási

 

 

 

 

 

 

értékhez képest

 

értéktől a

 

 

 

 

 

 

 

 

placebóval

 

 

 

 

 

 

 

 

összehasonlítva

 

 

 

 

 

 

 

 

(p-érték)

 

 

 

Rohamok medián értéke/hét

 

Placebo

 

20,5

 

-4

 

-

3,0 g/nap

 

20,0

 

-7

 

0,5235

6,0 g/nap

 

23,0

 

-10

 

0,0529

9,0 g/nap

 

23,5

 

-16

 

0,0008

A 4. vizsgálatba 55 olyan narcolepsiás beteget vontak be, akik 7-44 hónapon keresztül nyílt nátrium-oxibát kezelésben részesültek. A betegeket randomizálással sorolták a korábbi, stabil dózisú nátrium-oxibáttal végzett további kezelési, illetve a placebo-csoportba. A 4. vizsgálatot kifejezetten arra tervezték, hogy megállapítsák a nátrium-oxibát hosszú távú alkalmazásának tartós hatékonyságát.

Az elsődleges hatékonysági paraméter ebben a vizsgálatban a cataplexiás rohamok gyakorisága volt.

6. táblázat – A 4. vizsgálat eredményeinek összefoglalása

Kezelési csoport

 

Vizsgálati

 

Cataplexiás rohamok

 

 

alanyok száma

 

 

 

 

 

4. vizsgálat

 

Kiindulási

 

Medián eltérés a

 

Eltérés a

 

 

 

érték

 

kiindulási

 

kiindulási értéktől

 

 

 

 

 

értékhez képest

 

a placebóval

 

 

 

 

 

 

 

összehasonlítva

 

 

 

 

 

 

 

(p-érték)

 

 

 

Rohamok medián értéke/hét

 

Placebo

 

4,0

 

21,0

 

-

 

 

 

 

 

 

 

 

Nátrium-oxibát

 

1,9

 

 

p <0,001

A 4. vizsgálatban számszerűen hasonló eredményeket kaptak a 6-9 g/nap dózissal kezelt betegek esetében, a 6 g/nap dózisnál kisebb adagokkal kezelt betegeknél azonban nem észleltek hatást.

5.2Farmakokinetikai tulajdonságok

A nátrium-oxibát gyorsan és majdnem teljes mértékben felszívódik oralis alkalmazást követően; felszívódását késlelteti és csökkenti a magas zsírtartalmú étel fogyasztása. Kiválasztása főként metabolizmus útján történik, 0,5-1 órás felezési idő mellett. A szer farmakokinetikája nem-lineáris: a plazma koncentráció/idő görbe alatti terület (AUC) 3,8-szorosára nő a dózis 4,5 g-ról 9 g-ra, tehát duplájára történő emelésekor. Az ismételt adagolás nem változtatja meg a farmakokinetikát.

Felszívódás:

A nátrium-oxibát gyorsan felszívódik oralis alkalmazást követően, abszolút biohasznosíthatósága kb. 88%-os. Két egyenlő részre elosztott, 4 órás eltéréssel beadott, napi 9 g-os adag alkalmazását követően mért átlagos plazma csúcskoncentrációk (1. és 2. csúcs) értéke 78, illetve 142 g/ml volt. A plazma csúcskoncentráció eléréséig mért átlagos időtartam (Tmax) a nyolc farmakokinetikai vizsgálatban 0,5 és

2 óra között változott. Szájon át történő alkalmazást követően a nátrium-oxibát plazmaszintjei az arányosnál nagyobb mértékben nőnek a dózis emelésével. A 4,5 g-nál magasabb egyszeri dózisokat nem vizsgálták. Zsírdús étkezés után közvetlenül beadott nátrium-oxibát esetében késleltetett felszívódást (az átlagos Tmax 0,75 óráról 2,0 órára történő növekedését) és a plazma csúcskoncentráció

(Cmax) átlagosan 58 -os, valamint a szisztémás expozíció (AUC) 37 -os csökkenését tapasztalták.

Eloszlás:

A nátrium-oxibát hidrofil vegyület, látszólagos megoszlási térfogata 190-384 ml/kg. 3-300 g/ml-es nátrium-oxibát koncentrációk esetében kevesebb mint 1%-a kötődik a plazmafehérjékhez.

Biotranszformáció:

Állatkísérletek szerint a nátrium-oxibát elsősorban metabolizmus útján választódik ki a szervezetből, melynek során széndioxid és víz képződik a trikarboxilsav- (Krebs) ciklus során, másodlagosan pedig

-oxidáció útján. Az elsődleges mechanizmusban egy, a citoszól NADP+-hez kötődő enzim, a GHB- dehidrogenáz játszik szerepet, amely katalizálja a nátrium-oxibát szukcinil-szemialdehiddé történő átalakulását, amely azután biotranszformációval szukcinilsavvá alakul, a szukcinil-szemialdehid- dehidrogenáz enzim hatására. A szukcinilsav belép a Krebs-ciklusba, ahol széndioxiddá és vízzé metabolizálódik. Egy második mitochondriális oxidoreduktáz enzim, a transzhidrogenáz szintén katalizálja a szukcinil-szemialdehiddé történő átalakulást, -ketoglutarát jelenlétében. A biotranszformáció egy másik útja a -oxidáció, a 3,4-dihidroxibutirát acetil-CoA-vá történő átalakulása révén, amely szintén belép a citromsav-ciklusba, ahol végül széndioxid és víz képződik. Nem azonosítottak aktív metabolitokat.

Humán „pooled” máj mikroszomákkal végzett in vitro vizsgálatok szerint a nátrium-oxibát nem gátolja szignifikáns mértékben a következő humán izoenzimek aktivitását: CYP1A2, CYP2C9, CYP2C19, CYP2D6, CYP2E1, illetve CYP3A, 3 mM (378 g/ml) koncentrációig. Ezek a szintek lényegesen magasabbak, mint a terápiás dózisok alkalmazásával elért koncentrációk.

Elimináció:

A nátrium-oxibát kiválasztása csaknem teljes egészében széndioxiddá való biotranszformációval történik, ami azután kilégzéssel távozik a szervezetből. Átlagosan a változatlan gyógyszernek csak kevesebb, mint 5%-a jelenik meg az emberi vizeletben, 6-8 órával az adagolást követően. A széklettel történő kiválasztás elhanyagolható mértékű.

Időskorú betegek: Korlátozott számú 65 évesnél idősebb beteg esetében a nátrium-oxibát farmakokinetikája nem különbözött a 65 évesnél fiatalabb betegekétől.

Gyermekek: A nátrium-oxibát farmakokinetikáját nem vizsgálták 18 évesnél fiatalabb betegek esetében.

Vesekárosodás: Mivel a vese nem játszik lényeges szerepet a nátrium-oxibát kiválasztásában, nem végeztek farmakokinetikai vizsgálatot veseműködési zavarban szenvedő betegeken; a vesefunkció valószínűleg nem befolyásolja a nátrium-oxibát farmakokinetikáját.

Májkárosodás: A nátrium-oxibát szignifikáns mértékben metabolizálódik, mielőtt a szisztémás keringésbe kerülne ("first-pass" metabolizmus a májban). Egyetlen 25 mg/kg-os orális dózis bevitelét követően az AUC értékek megkétszereződnek cirrhosisban szenvedő betegek esetében, és a szer orális clearance-e az egészséges felnőttekre jellemző 9,1-ről 4,5 illetve 4,1 ml/min/kg értékre csökken "A" súlyossági fokú (ascites nélküli), illetve "C" súlyossági fokú (ascitesszel járó) cirrhosisban szenvedő betegeknél. Az eliminációs felezési idő szignifikánsan nagyobb volt a "C" és az "A" súlyossági fokú cirrhosisos betegeknél, mint a kontroll személyeknél (az átlagos t1/2 értéke 59, illetve 32 volt, a 22 perccel szemben). Minden májkárosodásban szenvedő betegnél a felére kell csökkenteni a nátrium-oxibát kezdő dózisát, és a dózisemelésekre adott válaszreakciót gondosan monitorozni kell (lásd 4.2 pont).

Rassz

A rassz hatását a nátrium-oxibát metabolizmusára nem vizsgálták.

5.3A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A nátrium-oxibát ismételt adása patkányoknak (90 napig és 26 hétig) és kutyáknak (52 hétig) nem eredményezett szignifikáns változásokat a klinikai kémiai laboreredményekben, illetve a makro- és mikropatológiai leletekben. A kezeléssel kapcsolatos klinikai tünetek főként a szedatív hatással, a csökkent táplálékfelvétellel és csak másodsorban a testsúlyváltozással, testsúlygyarapodással és a szervek súlyának változásaival álltak összefüggésben. Az expozíció mértéke a NOEL-nek megfelelő szinten patkány és kutya esetében alacsonyabb volt (~50 %), mint embernél. Az elvégzett in vitro és in vivo tesztek alapján a nátrium-oxibát nem bizonyult mutagén, illetve clastogén hatásúnak.

A gamma-butirolakton (GBL), a GHB "prodrug"-ja – az embernél várható expozíciós szinthez hasonló (1,21-1,64-szoros) expozíció mellett vizsgálva – az NTP (National Toxicology Program) osztályozása szerint patkányokban nem karcinogén, egérben azonban felmerült a karcinogenitás gyanúja, mivel enyhén emelkedett a phaeochromocytoma előfordulási gyakorisága, melyet nehezen lehetett

értelmezni a nagy dózissal kezelt csoportban észlelt magas mortalitási arány miatt. Egy patkányokban végzett karcinogenitási vizsgálatban nem tapasztalták az oxibát adásával összefüggésbe hozható tumorok előfordulását.

A GHB patkányban nem befolyásolta a párzást, az általános fertilitást, illetve a sperma paramétereit, és nem okozott embrio-foetalis toxicitást sem, 1000 mg/kg/nap GHB-nek megfelelő expozíciós szint mellett (ez a humán expozíció 1,64-szorosának felel meg, nem-vemhes állatra számolva). A perinatalis mortalitás emelkedett, a kölykök átlagos testsúlya pedig csökkent a lactatiós időszakban, a nagy dózissal kezelt F1 állatok esetében. Nem találtak összefüggést a fejlődésre gyakorolt, fent említett hatások és az anyai toxicitás között. Nyulakban enyhe foetotoxicitást figyeltek meg.

A gyógyszerek megkülönböztető jellemzőit tanulmányozó vizsgálatok szerint a GHB egy olyan egyedülálló, megkülönböztető hatást fejt ki, mely bizonyos tekintetben hasonlít az alkohol, a morfin és egyes GABA-mimetikus szerek hatásához. A patkányokon, egereken és majmokon végzett önadagolási vizsgálatok ellentmondó eredményekhez vezettek, a GHB-val szembeni toleranciát, valamint az alkohol és a baklofen iránti kereszt-toleranciát azonban egyértelműen igazolták rágcsálókban.

6.GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1Segédanyagok felsorolása

Tisztított víz

Almasav a pH beállítására

Nátrium-hidroxid a pH beállítására

6.2Inkompatibilitások

Ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.

6.3Felhasználhatósági időtartam

5 év

Az első felbontást követően: 40 nap

Az adagolópohárban történt hígítást követően, a készítményt 24 órán belül fel kell használni.

6.4Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

A gyógyszer első felbontás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban. A gyógyszer hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.

6.5Csomagolás típusa és kiszerelése és speciális eszköz a használathoz

180 ml oldat egy 240 ml-es, borostyánsárga, ovális polietilén palackban, műanyag/fólia fedőréteggel ellátva, és belső pozdorja réteggel bélelt HDPE/polipropilén gyermekbiztonsági zárókupakkal lezárva.

Minden egyes doboz egy palackot, egy, a palackba benyomható csatlakozó elemet, mely a következő részekből áll: egy, a palack üregébe illeszkedő LDPE foglalat, egy „Silastic Biomedical ETR Elastomer” szelep, egy akrilonitril-butadién-sztirén-terpolimer szeleprögzítő elem és LDPE cső, továbbá egy beosztással ellátott mérőeszközt (polipropilén fecskendőt), két polipropilén adagolópoharat és két csavaros HDPE gyermekbiztonsági záróelemet.

6.6A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések

Nincsenek különleges előírások.

7.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

UCB Pharma Ltd

208 Bath Road

Slough

Berkshire

SL1 3WE

Nagy-Britannia

8.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA

EU/1/05/312/001

9.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/

MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2005. október 13.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2015. szeptember 08

10.A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség internetes honlapján

(http://www.ema.europa.eu/) található.

Megjegyzések

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z
  • Segítség
  • Get it on Google Play
  • Névjegy
  • Info on site by:

  • Presented by RXed.eu

  • 27558

    receptköteles gyógyszerek listája